Egy coach esetei: Bea és Bálint

Bea és Bálint nagyjából 8-9 éve veszekedtek azon, hogy Bálint túl sok időt szentel a hobbijának, és túl kevés időt tölt a családjával. 

Bea folyton magyarázott Bálintnak és megpróbálta meggyőzni, hogy több időt töltsön vele és a családjával. Gyakorlatilag azt szorgalmazta, hogy Bálint belássa az ő igazát és változtasson vagyis változzon meg. A férj tett is ilyen kísérletet, de általában rövid időn belül ugyanabban a vitában találták magukat. 

Bea úgy érezte folyton alul marad, veszít és csak a beletörődés marad neki. Tehetetlenség és legyőzöttség munkált benne.

Ezen a ponton találkoztam Beával. 

A coaching folyamat során megtanulta, hogy ne tartson egy helyzetet se jónak, se rossznak, az csak egy élethelyzet. 

Próbálja inkább jóindulattal kezelni és teremtsen jó hangulatú családi együttléteket, de ne Bálint hobbi idejére szervezve. Az elfogadás fontosságát hangsúlyoztuk, hogy miért is olyan fontos ez az időtöltés, ez a hobbi a férje számára, ami valószínűleg valamilyen űrt hivatott betölteni nála.

Nem az volt a cél, hogy Bea mondjon le az igényeiről vagy törődjön bele és hagyjon rá mindent Bálintra. 

Óóó, korántsem. Az elfogadás és szeretetteljes hozzáállás erővel ruházta fel. Olyan fajta erővel, hogy nincs többé kiszolgáltatva és alárendelve a férje kívánságainak, igényeinek illetve azoknak a gondolatainak, hogy meggyőzze Bálintot és meg akarja változtatni. 

Rájött, hogyha a férje örömét keresi, akkor az a saját elégedettségét is növeli, így ezáltal mindketten támogatva vannak és az általános hangulatuk jelentősen javul. Nem alkudozott a szeretettel és nem is manipulációra használta fel, hogy " Ha én adok, neked is adnod kell!" alapon.

Ezt nem keserű beletörődéssel tette, hanem azon nézettel, hogy tenni akar a kapcsolatukért és ezért szeretettel és jóindulattal állt Bálint hobbijához. Bea elkezdte tudatosan elfogadni azt, hogy nem tudja megváltoztatni a férjét és talán soha nem is fogja tudni, de nem is lehet ez a célja, hiszen annak idején pont azért szeretett bele Bálintba, amiért olyan, amilyen. 

Bár a történet itt még nem fejeződött be és mindjárt folytatom is, de előtte egy kis kitérő.....

Most valószínűleg kétkedve hümmöghetsz magadban, hogy mi is volt ez a "varázscucc" ami ezt eredményezte Beánál vagy dühösen zárnád az oldalt, hogy micsoda hülyeség ez már. Megértem az effajta kétségeket. Bonyolult és nehéz párkapcsolati problémákra általában kommunikációs, konfliktuskezelési módszereket, méltányos tehermegosztást és legtöbbször párterápiát, közös munkát szoktak ajánlani. 

Ezek a módszerek akkor működnek jól, ha MINDKÉT fél gyakorolja az odafigyelést, a támogatást, a konfliktusmegoldást, a kompromisszumkészséget.

DE, mindig van De :) 

Mi történik, ha a másik nem hajlandó beszélni a problémákról? Ha nem akar párterápiára menni? 

A coaching ideje alatt Bea egyedül dolgozott a kapcsolatán és arra ösztönöztem, hogy ne várjon a másikra. Tegyen Ő a kapcsolatáért (csak zárójelesen, ez vonatkozik és alkalmazható más életterületünkön is!).

Elsőre ez nagyon radikálisnak néz ki és talán sok embernek nem is túl vonzó lehetőség vagy nem tűnik lehetségesnek. Ugyanakkor, teljesen rendben van, ha szorongás vagy félelem vetődik fel esetleg benned, hogy ha talán ezt Te is ki akarnád próbálni, mivel ezzel olyasmit teszünk ami nem a szokásos párkapcsolat javítását célzó módszerek egyike. Konkrétan talán ellentmond az eddig tapasztalt életed beidegződéseinek. 

Másrészt az mondanám, hogy ne a félelmeink gátoljanak új dolgok kipróbálásában, megtanulásában, főleg ha az eddigi módszereid nem váltak be vagy részleges eredményt hoztak, mint például Bea és Bálint esetében. 

Az is eszedbe juthat talán, hogy ez is egy újabb módszer arra, hogy közöljük a nőkkel, hogy tudják hol a helyük és engedjenek a férfiak akaratának, szorítsák háttérbe magukat. Szó nincs arról, hogy már megint a nő húzta a rövidebbet és a férfi járt jól és mindjárt látni is fogod ezt a történet folytatásában.

Most mégis álljunk meg itt egy kicsit. Nézzük meg jobban. 

8-9 éve minden tárgyalás, megbeszélés kudarcba fulladt és mindig Bea vesztett. A megbeszélésekkel nem mentek semmire és kölcsönösen nehezteltek egymásra. Bálint nem változtatott semmin, pedig látta, hogy Beát bántja ez és nem maradt számára más, mint a beletörődés.....

.....ott tartottunk tehát, hogy Bea tudatosan elkezdte és elfogadta, hogy talán sohasem fogja megváltoztatni Bálintot. A tudatosság alatt azt értem, hogy abbahagyta az ellenhadjáratot és már nem akarta megfúrni Bálint hobbira fordított idejét. Nagylelkűen hagyta, hogy annyit menjen, amennyit csak akart. Nem hátsó szándékkal tette mindezt, hanem az a szeretet vezérelte amit a férje iránt érzett és a házasságukat helyezte előtérbe illetve ezzel önmagát. Tudatosan döntött így.

Amikor az otthoni légkör megváltozott ettől és elkezdtek jó hangulatú időt együtt tölteni, akkor Bálint maga kezdett egyre több időt otthon maradni. Elkezdte csodálni Beát, hogy el tudta engedni a sértődöttségét és túl tudott lépni a kicsinyes zsörtölődésen. Ezt Bálint egyre gyakrabban fejezte ki, amitől a szexuálitás és az intimitás is megnőtt köztük. 

Családi kirándulásokat szerveztek, közös élményeket gyűjtöttek és Bálint egyre kevesebb időt töltött a hobbijával, inkább szívesebben volt a felesége és családja társaságában. 

Happy end? Igen, egyértelműen.

Mégis felmerülhet benned a kérdés, hogy mi történik, ha hasonlóan cselekszel, de a párod ezt nem viszonozza? 

Egyrészt a saját kedves és szeretetteljes viselkedésünk a jutalom, másrészt ezen a tudatossági szinten élni azt jelenti, hogy van választási szabadságunk és nem más emberek viselkedése határozza meg a mi viselkedésünket. Olyan minőséget jelent az életünkben, amivel befelé figyelünk és minél közelebb kerülünk önmagunkhoz, a lelkünkhöz vagyis a legigazibb énünkhöz. 

Igen, ez jelentheti azt is, hogyha reményeket fűzünk egy kapcsolathoz, akkor kiszolgáltatottsággal és sebezhetőséggel is járhat. Erről írok bővebben legközelebb, de a lényeg most, hogy a következményeket nem tudhatjuk biztosra, csak ha kipróbáltuk. Tanulni, változni, változtatni nem attól fogunk ha gondolkodunk rajta, hanem ha meg is tesszük, kipróbáljuk. 

Amikor  Bea tudatosan elkezdte elfogadni azt, amiről tudta, hogy sohasem fogja tudni megváltoztatni, az megváltoztatta a kapcsolat légkörét. Ha a párunk is pozitívan reagál a jóindulatunkra és ezen viselkedésünkre, akkor átragad rá is ez a szeretet és ő is elkezd változtatni. 

Ugyanakkor, ha MINDEN lepereg a másikról, akkor fontolóra vehetjük, hogy fenn akarjuk-e tartani a kapcsolatot. Nem biztatok senkit sem arra, hogy 1-2 próbálkozás után tegyen így, de előfordulhat, hogy az erőfeszítéseink nyomán tisztázódik, hogy megmaradunk-e a kapcsolatban. Ha sikertelen is a végkifejlet a kapcsolat szempontjából, mi mindenféleképpen nyertünk azzal, hogy közelebb kerülünk önmagunkhoz és ezzel a saját igényeinkhez és szükségleteinkhez. 

Bea és Bálint az összetartozás örömét élik át nap, mint nap, mivel Bea önállóan belekezdett egy tudatos segítői folyamatba és új módszereket tanult illetve alkalmazott a kapcsolatában. Nem a félelmei irányították, mert kezdeményezni és saját maga kezébe venni az irányítást. 

Ezzel visszakapta a kontrollt a sorsa és az ÉLETE irányítása fölött. 

Nagyobb ajándékot elképzelni sem tudok, mint ilyen minőségben élni az életünk.

Amennyiben megérintett a történet vagy úgy érzed másnak is hasznos lehet, akkor küldd tovább kérlek. Hálásan köszönök minden megosztást.

Hírlevélre az oldal tetején iratkozhatsz fel vagy ezen a linken, hogy ne maradj le egy cikkről sem le.

Szeretettel:

Donola