Ki is vagyok én? Hogy lettem az, aki ma vagyok?
Hogyan is lettem az, aki ma vagyok?
Vigyázat, nagyon személyes tartalom következik!
Ma rizottót készítettem vacsorára, főként maradék mentése okán. A történethez hozzátartozik, hogy utálok nem szeretek főzni, ritkán fog el az ihlet. Kreatív....ööö elvesztegetett időnek tartom, amit sokkal szívesebben fordítanék más, sokkal élvezetesebb tevékenységre. Általában így is teszek, de ma főztem és elgondolkodtatott.
Hogyan is lettem az, aki ma vagyok?
Miért is nem szeretek főzni? Mi vitt és mozgatott afelé, ahol most tartok?
1. rész
Vendéglátóipari középiskolát végeztem. Kaptam az érettségi bizonyítvány mellé öt (5!) szakmát, mint szakács, cukrász, pincér, szállodai portás és vendéglátóipari üzletvezető. Bármilyen szépen is hangzik és ha meg is dobogtatja pár gasztrofan szívét, be kell valljam a valóságban ebben semmi romantikus nincs. Hiába csengenek a méltán nagyrabecsült ételkészítési tanárom szavai a fülemben. Felelés alkalmával mindig elmondta, mikor a receptben odaértünk: „akkor a krumplit megpucoljuk...”.
„Kedves leendő kollégák és kolleginák! Pucolni maximum a fürdőt vagy a WC-t szokás, itt kérem szépen a BURGONYÁT MEGHÁMOZZUK!”
Hát ennyit a romantikáról.
2. rész
Ha már ilyen érzelmekről írok, nem elhanyagolható szempont, hogy én nagyon nem akartam érettségi után továbbtanulni, de amit tervez a naiv leány, azt egy huszáros mozdulattal egy igen megnyerő és határozott fiatalember keresztülhúzza. Történetesen addig duruzsol a szépreményű leánykának amíg be nem adja a jelentkezését, szigorúan csak a közeli főiskolára. Nehogy már kérem szépen túl távol kerüljek a romantikázási lehetőségtől az említett fiatalemberrel. Naa, de vissza a főcsapáshoz. Itt nem lesz happyend, mert csúfosan elkaszáltak a felvételi eljárás során, arra hivatkozva, hogy csúnyán ellinkeskedtem az elmúlt 4 évet és a pontjaimat kukázhatom, a jelentkezésemmel együtt.
Mondjuk engem nem abból a fából faragtak, hogy könyörögjek bárkinek is és önazonosan magabiztosan, jól el is mentem kocsmárosnak (manapság pultos lánynak hívják vagy még trendibben mixernek, de lehet, hogy van valami menőbb neve is). Az ott töltött közel 10 hónap alatt megvilágosodtam és fájó szívvel bár, de hátra hagytam a finom úriközönséget, az olcsó vodkát, vegyes pálinkát sörrel és a „csak írd a többihez aranyom” kockás füzetét.
3. rész
A következő főiskolai évben bejutottam, mert már ők is tudták kit veszítenének.....muszáj volt tanulni. 4 évet töltöttem ott hol tanulással, hol kevésbé lelkesen. Emlékezetes eseteim máig legendaként terjednek az ódon falak között. Sem előtte és legjobb tudomásom szerint utána sem volt olyan botlábú egyén, akit kétszer is utóvizsgázni küldtek néptáncból, várj leírom mégegyszer, hogy értsd... NÉPTÁNCból.
Neem, nem elmélet, pusztán tánc lett volna. Mondjuk mentségemre legyen mondva a következő félévben 4-est kaptam, mert nem kellett táncolni, csak néptánc-történetet tanulni. Tanulni meg tudok, ha akarok.
Azt hiszem közben rájöttél éles logikával rendelkező kedves olvasóm, hogy nem a vendéglátás irányába folytattam hallgatói karrierem, hanem tanítói és mellé rajzos szakon. Logikus, ugye…nekem is.
Voltak jó kis óráim, érdekesek is, ugyan a többség nem ilyen volt, de akadt pár. Többek között a pszichológia és a lélektan nagy szerelemmé vált és azóta is nagy lelkesedéssel képzem benne magam.
Többek között ez volt az a tantárgy amiből szigorlatot (sok félév anyagát egyszerre akarják tudni és nem általlanak vizsgáztatni is) kell tenni és elsőre 4-est kaptam. Ezt arcpirítóan kevésnek éreztem és elmentem javítani. A többi vizsgázó komplett hülyének nézett, a bátrabbak mindjárt közölték is ott rögtön e pszichológiai felismerésüket. Amikor lelkesen azt is az arcomba mondták, finoman tájékoztattak, hogy itt akár 1-sel is kijöhetek, mert az előző jegy nem garancia semmire, ott kicsit én is kételkedni kezdtem az épelméjűségemben. Már nem volt visszaút és amúgy is, nem vagyok meghátrálós. Végül tényleg megizzadtam a vizsga végére, de egy nagyon jóízű és értékes tapasztalattal és egy jelessel lettem gazdagabb.
Egy újabb vargabetű következett némi közgazdász másoddiplomás képzéssel, meg egy 6 hónapos csecsemővel, akihez hamar csatlakozott egy, majd mégegy baby úgy 5 éven belül.
Mit mondjak, nem volt túl őszinte a mosolyom többek között a komplex pénzügyi matek szigorlatra, számvitelre és némi könyvelési ismeretekre készülve. Ez a történet már nem diplomával zárult, az utolsó évet nem fejeztem be.
4. rész
Ugorva a story-ban, iskolai osztályokkal, összevont osztályban tanítással és saját gyermekek születésével bonyolódott, amit egy külföldre költözés koronázott meg. Volt lelkesedés és ámuldozás, újdonság, de leginkább sok-sok nehézség. Távol, egy idegen országban nyelvet nem beszélve kicsit sem volt könnyű, de legalább nehéz volt. Igaz, nem is ígért senki tüzijátékot és csillámpónit.
Családi és ismerős környezeti védőháló nélkül találni magad, általában elég könnyen megroppanthatja az emberek lelkét és a párkapcsolatát. Az én házasságom sem volt kivétel, megjártunk minden hullámvölgyet, amit csak lehetett. Kicsit olyan érzés, mint a hullámvasúton, fel és le, gyomorszorító érzés, magaslatokkal és mélységekkel. Közben lövésed sincs mikor jön az újabb bukkanó. Számtalan példát láttam és látok ma is, akik nem tudják vagy nem akarják elviselni ennek a tehernek a súlyát és/vagy felelősségét. Sokszor nem túl szépen befejezve.
Sok év önfejlesztés és önismereti munka van a mai kapcsolatunkban, ami valószínűleg már nem tartana 27 éve, ha nem így teszünk. Egyet sajnálok csak, hogy erre sok-sok évem/évünk ment el, jobb lett volna hamarabb, tudatosabban.
5. rész
Naa, de vissza fősodorba. Innen sem mondható, hogy sima lett volna a sztori, mert nagy újratervezés történt. Angolul kezdtem tanulni, végre valahára (ennek a történetét is megírom egyszer, ne felejtsük el, én már “öregebb” vagyok, mint a Google :)), próbáltam beilleszkedni egy idegen ország szokásaiba, kultúrájába és egyben tartani a családom és mentálisan, fizikálisan egészséges maradni. Kezdetben önkénteskedtem, majd ovis és iskolai helyettesítéseket vállaltam, ügynökségeken keresztül dolgoztam totyogó kicsiktől, a kisiskolásokon át a fiatal felnőttekig. Olyan volt, mint az Alzheimer, minden nap más arc. Végül felajánlottak egy állandó állást egy speciális nevelésű igényű gyerekek középiskolájában.
Innen már egy iskolai fizikai támadással a hátam mögött jöttem el, aminek köszönhetően nem választottam a pszichológia Mester szakot, viszont nyertem vele egy csodás segítőt és elindultam a coaching felé. Mentálisan egészséges felnőttekkel szerettem volna együtt dolgozni, akiknek nincsennek talán olyan égbekiáltóan nagy gondjaik, de mégsincsenek teljesen jól. Nem úgy sikerülnek a dolgaik, a házasságuk vagy az életük, ahogy tervezték, akarták. Sokszor 35-40+ korukban néznek körül, hogy hová lett az élet és hová tűntek az álmaik.
Szóval ezen történések, amik változásra sarkalltak és én igazán beletettem magam. Az önfejlesztés, önismereti rész és önreflekció nem volt kérdéses, az a napi rutinom része volt már nagyon régóta, és ma is az.
Kérdés inkább a mit és hogyan, kitől tanuljak volt?
Rengeteg pszichológiai, személyiségfejlesztő és önismereti könyvem van, amit elolvastam, összegyűjtöttem, amiből tanultam az évek alatt, akár kis túlzással könyvtárnak is üzemeltethetném. Részt vettem számos tanfolyamon, egyetemi képzésen, kurzusokat hallgattam angolul és magyarul. Nem mellékesen beiratkoztam life coaching képzésre is. Sikeresen megszereztem a Fully Certified Professional Life Coach képesítést, meg mellé a párkapcsolati coachot is. Lett szép pecsétes papírom is. Imádtam (imádok a mai napig is) tanulni és rálátni a saját működésemre, élvezettel próbálgattam a kapcsolataimban és a gyerekeimnél (Köszi srácok a türelmet :) Közben érkeztek a megkeresések is, elkezdtek jönni az ügyfelek. Coacholtam ingyen, coacholtam pénzért, miközben saját magam is fejlődtem, tanultam.
Nagyszerű érzés, amikor végigkísérhetek valakit élete egyik fejlődési pontjából egy másik, minőségibb szintre. Őszinte örömmel tölt el, amikor látom, hogy az ügyfelem felismeri azt az igazán felszabadító érzést, hogy tehet és tud is tenni önmagáért. Amikor megérzi a változás szelét, néha csak szellőcskét, de a lényeg, hogy ez alákap és viszi egyre magasabbra. Ha esetleg csitulna a szél, akkor én ott vagyok és megtartom, emelem. Figyelek, kérdezek, amíg újra megtalálja az erőforrásokat és magasabb fokozatra kapcsol. Addig, amíg már elhiszi, hogy tud egyedül is szállni és megengedi magának, hogy kiterjessze a szárnyait.
Hálás vagyok, hogy kísérő lehetek, mert én csak a segítő vagyok a folyamatban, amíg a hozzámforduló emlékezni nem tud önmagára, amíg a legigazibb igazi énje megtalálja a megoldást, és a változást. Én csak kísérő lehetek, nem önnön nagyszerűségétől megrészegült mindentudó, csak kísérő. Ezért igazán csodálatos ez a hivatás.
6. rész
Ugyanakkor vágytam valamiféle széleskörű képzésre is. Ami jobban elmerül a különféle irányzatok között, tanít többféle eszköztárat, nézőpontot is és mégis olyan szilárd szakmai, gyakorlati képzést ad, ami számomra is megüti a mércét (mondjuk az jó magasan van). Úgymond amivel ráláthatok jobban a nagyobb képre, több irányzatra.
Pár éve már feliratkozója vagyok egy számomra érdekes Mestercoach hírlevelének és előszeretettel olvastam az elérhető cikkeit és néztem a videóit. Coaching körökben is érdeklődtem felőle, mindenhonnan pozitív visszajelzést kaptam. Négyszemközt is :)
A hölgyet Wiesner Editnek hívják és azt hiszem minden interneten elérhető anyagát megnéztem, meghallgattam már és azt is tudtam, hogy Lemma coach képzéseket tart. Csakhogy egy bökkenő volt, mindezt csak offline tette és Magyarországon. Mint említettem feljebb, én ekkor már külföldön éltem és esélyem se volt hetente repkedni 3 gyerek mellett.
Végül a covid hozta meg számomra az eredményt (paradoxon, tudom), beindult az online élet Magyarországon is és ezzel a képzéseket is áthelyezték online térbe is, már aki meglátta a lehetőséget. Edit az egyik hírlevelében nagylelkűen felajánlotta az óralátogatói lehetőséget az újonnan induló online képzésében, külsösöknek is.
Szerintem én voltam az első aki lecsapott a lehetőségre és tisztességesen végiglátogattam/tanultam az elérhető órákat, ahol és ahogy csak lehetett, 4 hónapon keresztül. Azóta is nagyon hálás vagyok, mert igazán azt kaptam, amit már addig is sejtettem róla.
Profi szakmai tudást (NLP, Tranzakcióanalízis, Rendszerszemlélet, Személyiségtipológiák, EFT, ICF coach kompetenciák, Agykutatás és Multiple Brain Technology és még sok egyéb), empatikus tanítást mindezt maximálisan hallgatóbarát módon.
Sajnáltam, hogy véget ért és vizsgázási már nem tudtam, mivel minden utazás kérdésessé vált egy világjárványos lezárás kellős közepén. A jó hír ugynakkor, hogy 2021-ben már teljesen online módon is végig lehet tanulni a kurzust és vizsgázni is online a végén.
Na, de ha az élet citrommal kínál, készíts belőle limonádét!
Gondolhatod, hogy ezt nem hagyhattam ki :)
Jaa, és szemezek egy brit egyetem Msc Psychology képzésével is, lehet, hogy hamarosan onnan jelentkezek be 🙂😛😛
Szóval a tanulság, hogy igazán nem a körülményeink határozzák meg, hogy kik is vagyunk, hanem inkább az, ahogyan reagálunk azokra. Érdemes megvizsgálni a gondolatainkat, majd levonni a következtetéseket, tanulni belőle és újratervezni vagy újrakezdeni. Az éven már Lemma coach is leszek, nem kérdés, hogy sikeres vizsgát fogok tenni, mert úgy akarom és teszek, tanulok is érte (majd befotózom az oklevelet).
Nem tudom kedves olvasóm, meg tudtad-e ki is vagyok Én? Hogyan lettem az, aki vagyok.
Bemutatkoznék akkor: Szoták Katicának hívnak és a Donola Coaching megálmodója, alapítója, pedagógus, okleveles life és párkapcsolat mentor, na meg önismereti coach vagyok.
7. rész
Természetesen, nincs megállás továbbra sem, hanem haladok a céljaim felé, hogy minél több embernek tudjak segíteni és elérni az álmait, vágyait.
Létrehoztam egy Te+Boldog Párkapcsolat? IGEN! videótanfolyamot, amihez mentorálás is kérhető. Nagyon támogató és teljesen EGYEDÜL végezhető program, ami felfrissít, megújít, megismertet önmagaddal és ezáltal javul a párkapcsolatod, az életed. A legjobb része, hogy egyedülálló és egyszerű modelre épül, fantasztikus eredményekkel.
A linkre kattintva találsz több információt.
Velem tartasz?
Meg akarod tapasztalni milyen érzés, amikor önerőből teszel önmagadért?
Szeretettel:
Katica
Megjegyzések
Megjegyzés küldése