Kevéssé ismert kommunikációs axióma
Paul Watzlawick, családterapeuta, kommunikációkutató öt alapfeltevést mutat be a Pragmatics of Human Communication: A Study of Interactional Patterns, Pathologies and Paradoxes c. könyvében.
Ezekből most, csak az egyikről szeretnék írni és egy esettanulmánnyal is szemléltetni hogyan is néz ki ez a hétköznapokban.
Egyik alapvetése a szerzőnek a kiegészítő és szimmetrikus viszony a kommunikációban.
Nézzük ezt meg egy kicsit közelebbről.
Két ember egymáshoz fűződő kapcsolata lehet kiegészítő vagy szimmetrikus, attól függően, hogy egyenlőségen vagy különbözőségen alapul-e.
Ha egy személy domináns módon viszonyul a másikhoz, akkor a másik reagálhat szintén dominanciával, vagy elfogadja partnere dominanciáját, önmagát pedig alárendeli. Ebben az esetben kiegészítő kapcsolatról beszélünk, az egyik fél elsődleges vagy más néven fölérendelt szerepet tölt be, még a másik félnek másodlagos vagy alárendelt szerep jut.
Megjegyezném, ha ez a minta többször megismétlődik, akkor rögzül, és hosszú távon ez lesz a meghatározó a kapcsolatban.
A szimmetrikus kapcsolatban a résztvevő felek tükörként viszonyulnak egymásnak. Ha az egyik fél dominánsan viselkedik, akkor a másik fél is dominanciával válaszol. A kapcsolódásukban nincs alá- és fölérendeltség és egyenrangú a viszonyuk is egymással.
Bonyolítja a helyzetet, ha különválik egymástól a meghatározott viszony és a másikhoz való viszonyulás.
Ha a házasságot szimmetrikus viszonyként fogjuk fel, amelyben a felek egyenrangúak egymással (legalábbis az európai kultúránkban elvileg így van - más kérdés, hogy gyakorlatban ez hogyan valósul meg igazából), mégis megtörténhet, hogy a társak kiegészítő módon viszonyulnak hozzá, és ezzel feszültséget képeznek a szimmetrikus keret (egyenrangúság) és a kiegészítő magatartás (alá-fölé rendeltség) között.
Mit akar ez jelenteni?
Akkor következzen egy hétköznapi esettanulmány és rögtön világossá válnak az előzőekben leírtak.
Képzeljük el a következő jelenetet:
Júlia talán életében először eléggé biztonságban érezte magát ahhoz, hogy elmondja, mi minden bántja a házasságában, eközben Tibor többször a szavába vágott, és megpróbálta megcáfolni a mondanivalóját.
Amikor Tiborra került a sor, ő is belekezdett a panaszáradatába, majd eközben hirtelen Júliának eszébe jutott valami, amit még az előzőekhez akart hozzátenni. Erre Tibor kikérte magának, hogy felesége a szavába vág, és ezt mondta:
"Én még nem fejeztem be a válaszomat, úgyhogy légyszíves, ne vágj a szavamba. Egyébként pedig erről már eleget beszéltünk, úgyhogy többet nem beszélünk róla."
Itt állj meg egy pillanatra és gondold végig mi történhetett, mielőtt továbbolvasnál.
Találkoztál már te is hasonló szituációval?
Esetleg okozója vagy talán elszenvedője voltál?
Ismerősen csengenek a szavak?
Tibor és Júlia biztosan megdöbbenének attól amit most megosztok veled.
(Megtörtént az eset és valójában tényleg mindketten meg is döbbentek a válasz hallatán)
Mi is történt itt pontosan?
Mindketten azt mondták, hogy tisztelik egymást és egyenrangú házasságban élnek, mégis Tibor többször Júlia szavába vágott anélkül, hogy Júlia ezt kikérte volna magának, viszont Júlia ugyanezt a jogot nem gyakorolhatta Tiborral szemben.
Ráadásul az is felmerült, hogy ebben a kapcsolatban Tibor az, akinek jogában áll meghatározni, hogy miről beszélgetnek, és ez a beszélgetés meddig tarthat. Ha pedig ő úgy gondolja, hogy a témát kimerítették, akkor befejeződik a beszélgetés, akár tetszik ez Júliának, akár nem.
Így világossá vált a pár számára és előttünk is, hogy a magatartásukkal teljesen ellentmondtak annak a megállapodásnak, amelyet házasságuk kezdetén kötöttek, hogy egyenrangú házasságban szeretnének élni.
Ez egy nagyon fontos lecke mindannyiunk számára, akik párkapcsolatban élünk, hogy olykor megvizsgáljuk az egymáshoz való kapcsolatunkat, tényleg azt tesszük-e, amit tenni akarunk egymással, vagy gondolkodás nélkül azt a játszmát követjük, ami az évek során meghatározóvá vált.
Írtam fentebb, hogy ha ez többször megismétlődik, akkor ez a minta rögzül.
Van jó hírem is, ezen ugyanolyan tanulási modellel lehet változtatni, mint ahogyan a káros minták is rögzültek.
Új, pozitív viselkedési formákat, nézőpontokat lehet behozni a kapcsolatba, ezzel átalakítani az egymáshoz való viszonyulást és folyamatosan gyakorolni, amíg szokássá nem válik.
Ha szokássá vált, akkor már nem igényel külön erőfeszítést és az válik a normává.
Ha szeretnéd megtanulni ezeket a módszereket vagy úgy érzed a problémák elhatalmasodtak, akkor keress egyéni coachingra a FB oldalamon vagy a kattints a www.donola.hu honlapra.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy értesítést kapj a hamarosan megjelenő önismereti és párkapcsolati kurzusok indulásáról
Megjegyzések
Megjegyzés küldése