Donola

  Puha bolyhos mese  – Claude Steiner Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer régen két nagyon boldog ember, úgy hívták õket, hogy Tamás és Margit.  Volt nekik két gyermekük, Jancsi és Juli. Hogy megértsétek, milyen boldogok voltak, tudnotok kell, milyen is volt az élet akkoriban. Tudjátok, azokban a boldog időkben mindenki kapott születésekor egy kis puha Bolyhos Zacskót. Ahányszor az ember belenyúlt ebbe a zacskóba, ki tudott onnan venni egy Meleg Bolyhost. A Meleg Bolyhosokra nagyon nagy szükség volt, mert ha valaki ilyen Meleg Bolyhost kapott, azon elömlött a melegség és a puhaság.  Azokra az emberekre, akik nem jutottak rendszeresen Meleg Bolyhosokhoz, az a veszély leselkedett, hogy hátfájósok lesznek, ettõl összetöpörödnek és meghalnak. Azokban az időkben nagyon könnyű volt Meleg Bolyhosokat kapni. Akárhányszor az ember úgy érezte, odamehetett a másikhoz, és azt mondhatta:  Szeretnék egy Meleg Bolyhost!  Akkor csak benyúltál a zacskódba, és kihúztál egy Bolyhost, akkorát, amely e

Hogyan is lettem az, aki ma vagyok?   Vigyázat, nagyon személyes tartalom következik! Ma rizottót készítettem vacsorára, főként maradék mentése okán. A történethez hozzátartozik, hogy utálok nem szeretek főzni, ritkán fog el az ihlet. Kreatív ....ööö elvesztegetett időnek tartom, amit sokkal szívesebben fordítanék más, sokkal élvezetesebb tevékenységre. Általában így is teszek, de ma főztem és elgondolkodtatott. Hogyan is lettem az, aki ma vagyok? Miért is nem szeretek főzni? Mi vitt és mozgatott afelé, ahol most tartok? 1. rész Vendéglátóipari középiskolát végeztem. Kaptam az érettségi bizonyítvány mellé öt (5!) szakmát, mint szakács, cukrász, pincér, szállodai portás és vendéglátóipari üzletvezető. Bármilyen szépen is hangzik és ha meg is dobogtatja pár gasztrofan szívét, be kell valljam a valóságban ebben semmi romantikus nincs. Hiába csengenek a méltán nagyrabecsült ételkészítési tanárom szavai a fülemben. Felelés alkalmával mindig elmondta, mikor a receptben odaértünk: „akkor a k